Érdekességek a kék színről

A “Kék Bolygó” lakóiként  lépten -nyomon találkozhatunk a kék színnel. Kék a tavak vize és az óceánoké, azúr színű az égbolt és tinta kék az éjszaka. Kékes árnyalatú a jégkristályokba merevedett víz, de kék a jácint színe, a búzavirágé, ibolyáé és a szarkalábé egyaránt.
Kék a bálna bőre, a jégmadár, a cinege, a fecske és a papagáj tolla és a szkink nevű gyík nyelve.

A kéket a nyugalom, a béke és derű színének tartják. Pszichológusok kimutatták, hogy idegrendszerünkre gyakorolt hatása egyfajta nyugalmi, relaxációs állapotot eredményez.

Feltehetően az ég harmóniáját idézi fel bennünk: nyugodt és derűs végtelenjét. Az ég kékjében persze jelen van szabadság és a határtalanság képzete is. Ráadásul a végtelen kékség nemcsak az ég felé húzza tekintetünk, de az óceánok mélyére is irányíthatja figyelmünk. Mindkét mélység delejesen vonzza az embert.

Egyrészt a kék színt a nyugalommal társítják, s mi lehetne békésebb és biztonságosabb, mint az anyaméh. A kék ugyanakkor a mélységet is asszociálja, akárcsak az elemek, melyeket megidéz.
Mélységével, misztikus nyugalmával az anyaméhhez vezet bennünket. Ugyanígy juthatunk el születés képzetéhez, ha a kékre mint a víz színére gondolunk. Akkor ugyanis a burokba zárt, magzatvízben pihenő gyermek képét vizualizálhatjuk.

A kék a víz színe. Ebben a minőségében hordozza a megtisztulást és a fent említett okokból kifolyólag a tudatosulás és megvilágosulás lépéseit is. Ez a rendkívül összetett folyamatot ötvözi a születés, újjászületés misztériumával a megkeresztelés szertartása is.
A víz színeként azonban nemcsak nyugtat és tisztít a kék, de bizony hűt is. Nem véletlenül nevezik hideg színnek.