Nagymamáink kertje. A kert, ami mindig tartogatott meglepetéseket. Nem csupán szép volt, de minden szelete bölcsességgel, kedvességgel volt teljes. A virágokon túl volt benne valami titokzatosság, amit talán nyugodtan nevezhetünk a lélekkel, szeretettel való kertészkedésnek. Ez volt a nyitja, a titka elődeink csodás kertjének.
És még valami…
- Tavasztól őszig mindig virágözön fogadta a hazatérőt vagy a vendéget.
- Színesek, illatosak, lazán elhelyezettek, többnyire nem tervezettek, mégis a megérzésre és tapasztalatra alapozott ültetés mindig elragadóan kedves látványt nyújtott.
- A növények kiválasztásánál fő hangsúlyt a tartósság és a virág hangulata határozta meg.
- Szívesen csereberéltek, de a sok kerti és egyéb tennivaló mellett azokat a virágokat részesítették előnyben amelyek minimális ellátást igényeltek.
Nagymamáink kedvenc virágai:
Nárcisz: őshonos Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában. Szinte a lelkünk is felvidul, amint meglátjuk tavasszal a bókoló nap sárga illatos nárciszokat a kertekben. Nem hiába, hiszen ez a virág már a jó időt és a napsütést jelzik felénk. Számtalan nárcisz közül választhatunk, hiszen több, mint tízezer nárcisz fajta létezik.
Tulipán: bárhol járunk hazánkban, mindenhol fellelhető ez a csodaszép, számtalan színben pompázó növény. Igazi magyar jellegzetesség, bár tudomásul kell vennünk, hogy nem tőlünk ered. Közép- és Belső Ázsia vidékéről (Perzsia) származik, nevének jelentése fejfedő, turbán (a tuliban szóból), utalva a virággal való hasonlatosságra.
Gyöngyvirág: mint a gyógynövényt ültették a középkorban, később azonban mennyei illata miatt szerették. Évről évre terjed így minden tavasszal igazi ajándékot jelentett a háziaknak.
Írisz: igen sok színben pompázik és turbánra vagy koronára emlékeztető kinézete nemes megjelenést kölcsönöz a virágnak tavasz végén. Nem kifejezetten igényes növény, így azok számára is jó választás, akiknek nincs sok idejük a virágaikkal foglalkozni.